Bababarát Kórház

 

Bababarát kórházak

 

Osztályunk megvalósítási céljai között szerepel:
A kilencvenes évek elején a világ összes országába megérkezett az a levél, melyben a WHO és az UNICEF vezetői arra kérik a kórházakat, hogy indítsák el és patronálják a bababarát mozgalmat. Ennek alapvetően három oka volt:

  • Egyrészt az egészségügyi szakemberek felismerték, hogy olyan méretű problémává vált az egészségtelen táplálkozás földünkön, amelynek valahogy gátat kell szabni.
  • Másrészt az iparilag fejlett országokban egyre magasabb az allergiás megbetegedések száma, amely a megnövekedett tápszer- és tehéntej-felhasználás miatt sokszorozódik évről évre.
  • Harmadrészt Afrikában és a fejlődő országokban óriási mértékben megnőtt a fertőzéses csecsemőhalálozás, hiszen ha hozzá is jutnak a tápszerhez, azt csak fertőzött vízzel tudják hígítani.

Mindhárom tényező orvosolható, a riasztó számadatokat csökkenteni lehet a hagyományos gyakorlattal, a szoptatással.

2001 januárjában tizenhatezer bababarát kórház címmel rendelkező szülészeti intézmény működött a világ 132 országában.

A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság kiírása alapján idén az Egészségügyi Minisztérium 13 kórház pályázatát fogadta el, és ítélte oda nekik a 3 éven keresztül használható "Bababarát Kórház" címet.
 

Összehasonlításként: Svédországban minden szülészet elnyerte a bababarát címet. Kanadában több kórház is teljesítette a cím eléréséhez szükséges 10 lépést, mégsem kaphatták meg a címet, mert ingyenes tápszermintákkal, illetve leszállított árú tápszerekkel látták el az újszülötteket.
 

A bababarát kórház mozgalom megtorpanásának több oka is van. Az egyik, s talán legfontosabb, anyagi természetű. A tápszergyárak ugyanis gyakran ajánlanak fel anyagi segítséget a kórházaknak, szponzorálják a tudományos rendezvényeket. Bababarát kórház nem fogadhat el ilyen segítséget. Más forrásokat persze nehéz találni, de korántsem reménytelen. Másik fő ok az, hogy a jelentkező kórházi osztályok dolgozói maguk sem tudják, milyen nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem elég a babaágyat az anyáé mellé állítani. Ahhoz, hogy optimális feltételeket teremtsenek egy szülészeti osztályon a szoptatáshoz, elsősorban nem a berendezést, hanem valamennyi ott dolgozó szemléletét kell megváltoztatni. Ez nem megy egyik napról a másikra. Kérdésként merülhet fel, hogy vajon a kismamák mennyire vallják magukénak a bababarát elveket.
 

Úgy tűnik, hogy az anyák a tájékoztatás hiánya miatt nem szeretnének együtt lenni a babájukkal.
Azokban a városokban, ahol a kórház rendszeresen meghívja a védőnőket továbbképzésre, a kismamák már a terhes-gondozás során azonosulnak a bababarát elvekkel, s talán fel sem merül bennük, hogy jobb lenne a várva-várt kisbabától néhány szobányira eltölteni a szülés utáni első napokat.

"Bababarát Kórház" címet előzetes, alapos és több napos helyszíni felmérés és megfigyelés után adományozzák azoknak az intézményeknek, amelyek a WHO és az UNICEF 10 pontos feltételrendszerét legalább 80 %-ban teljesítik. A kritériumok legtöbbje a szoptatással kapcsolatos, és nagyban segíti a baba korai kötődését édesanyjához.



A kritériumok között szerepel:

 

  • Minden újszülöttnek lehetőséget kell adni arra, hogy az édesanyjával közvetlen bőrkontaktusba kerüljön a szülés utáni első félórában és szophasson, ha akar. Minél hosszabb ideig marad így anya és gyermeke, annál mélyebb gyökereket ereszt a korai kötődés. Aki spontán születik, a mama meztelen mellkasára kerül, akár még a köldökzsinór átvágása előtt is. A lényeg az, hogy a baba hátát, illetve kettejüket együtt takargassák be, jó meleg, száraz takaróval. Erre lehetőség is nyílik abban a megfigyelőhelységben, ahol a szülést követően két órát tölt a család. Ez az úgynevezett kengurumódszer, amelyet ugyan elsősorban koraszülöttek esetén vizsgált és ajánl a WHO, de egészséges kisbabáknál legalább annyira fontos.
  • A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.
  • Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.
  • Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.
  • Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.
  • Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.
  • Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.
  • Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.
  • A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.
  • A kitűzött cél, hogy szülészeti intézményből való távozás után a mamák megszilárdult önbizalommal, eredményesen tudják babájukat szoptatni. Az ezt elősegítő kórházi gyakorlat szellemisége közeli rokonságban áll a gyengéd, családcentrikus szülészeti megoldásokkal.