Tauffer Vilmos-emlékérmet kapott dr. Párducz László
A jövendő a családokban van
Tauffer Vilmos-emlékéremmel ismerték el dr. Párducz Lászlónak, a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Szülészet- és Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosának szakmai munkáját, melyet a család és nővédelem terén több évtizeden át fejtett ki. Az emlékérmet a március 22-23-án Szegeden megrendezett „Nők egészsége, családok egészsége” című nemzetközi konferencián adta át dr. Veszprémi Béla,
a Pécsi Női Klinika egyetemi docense, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság elnöke.
Dr. Párducz Lászlót méltató laudációjában prof. dr. Bártfai György szólt arról, hogy városunk főorvosa több országos szervezet vezetőségi tagja: így a Magyar Nőorvos Társaság, a Magyar Gyermeknőgyógyász Társaság, a Magyar Perinatológiai Társaság és a Magyar Vöröskereszt Országos vezetőségi tagságán kívül, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Reproduktív Egészségvédelmi Munkabizottságának titkára, a Dél-magyarországi Nőorvos Társaság és a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság főtitkára.
A Gyulai Hírlap kérdésére, hogy milyen érzésekkel vette át a Tauffer-emlékérmet, a főorvos a következő választ adta: – A művészetekben is mindig megjelenik a környezet. Úgy érzem, az elismerés mindig azokat is illeti, akik egy-egy kitüntetett személyt körülvettek vagy körülvesznek. A díj átvétele előtt visszagondoltam
azokra a stációkra, amikor Tauffer Vilmossal találkoztam. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy Tauffer Vilmosnak jelentős érdemei vannak a korszerű szülészeti és nőgyógyászati műtétek, császármetszés, hüvelyi műtétek meghonosítása terén. Az operatív nőgyógyászat megteremtője volt. Megreformálta a szülésznőképzést,
kidolgozta a szülészeti rendtartást. Negyedéves orvostanhallgató
voltam, amikor először találkoztam a nőgyógyászat nagyjaival. Lampé László professzor úr – 1975-ben a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság alapító tagja – magyarázta el
először nekem a „Tauffer-statisztika” lényegét, ismertetett meg Tauffer munkásságával. 1881-hez viszonyítva – valamivel több, mint száz évre rá – a sors kedvezése által Gyulára kerültem. Itt találkoztam és dolgoztam több mint 20 éven át dr. Jakubecz Sándor tanár úrral, Tauffer Vilmos egyik kiváló apostolával.
Személyiségemet – a bácskai apám szívós kitartó munkáján kívül – nagyban meghatározta az a talaj, amelyet a Hortobágy melletti Debrecen, majd a gyulai évek alatt a kiváló tanítómesterek megszabtak
számomra. Hogy melyek ezek?
Becsületes gondolkodásmód, a prevencióra épülő humánus szemlélet, a segítő értékrend alapján végzett családközpontú gondozás, mely az egészség megtartását és fejlesztését szolgálja. Segíteni kell a gyermek megszületésénél, amikor is a család megszületik, valamint azokban az életszakaszokban, amikor az életúton megyünk végig. Nekem nem szakmám van, hanem hivatásom, melyet évtizedek óta összeszokott csapattal, a munkatársaimmal és az őket körülvevő védőnőkkel végzek: ez a betegségmegelőzésre, a szülésre vagy a szülői szerepre való felkészülésben nyilvánul meg. A nagy elődök, akik már megkapták ezen kitüntetést, bizonyára nem irigyeltek a stafétabot átvételekor.
Egy olyan változó világban élünk itt 2013 márciusában, amit napjaink időjárása is kifejez. Változik minden, még az évszakok történései sem ugyanazok. Ez baj. Nagy baj. A földjeink is megérzik azt, amit a magyar reprodukció kifejez. A puszta megmaradás ma már nem elegendő. Nem tudok mást mondani a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos
Társaság főtitkáraként, mint: A jövendő a családokban rejlik.
(Forrás: Gyulai Hírlap)
